2014/10/17

Gravitáció

© Felicia Simion Photography

Gravitáció

A lábadban úgy érzed, örökkévalóság,
elindulsz és futsz. A csigolyák
roskatag láncát a mozgás összetartja.
Eget keres a nap.
S te futsz. Földet keresel alatta.

Boldogságod egy általhozott test.
És jobb, ha másé, ha kéri, hogy szeresd,
mosd ki szemeit, lásd, mint saját magad.
Eget keres a nap.
Neki köszönöm, hogy láthattalak.

Messze hegyek, partok, erdők, világ.
Omlanak és ölnek a gyámul rendelt sziklák.
Már kevés, mi előtted. Egészen egyedül.
Eget keres a szív.
Földre hull a nap. Elalszik, kihűl.

2014/04/02

Genezis



Genezis

Elalszom, és a nagy kövek
ellépnek mellőlem.
Álmodok és más álmai
elfolynak, mint a víz.
Medve dörmög kötényemben,
hegycsúcs a két vállam,
két vállam közt a szakadék
zeng, ahogy a trombiták,
és imádkozik, ahogy a
csúcsokért imádkoznak
mélyüket fájlalva a völgyek,
és a nyugtalan emberek.

Felébredek. És széttöröm
a szent szobrokat, és
mindent, mit felépítettem
álmomban, a hegyeket is.
Bár félek, hogy elűzöm
az isteneket, mégis
eldobom olajkoszorúmat.
Félek, hogy nem jönnek már
álmaimban sem vissza hozzám,
megijedt lovakon, idegenül,
ahogy az istenek járnak
emberek közé, félénken.

Így járok az utcákon nappal,
magamba kapaszkodva,
aztán az éjszaka táncolja
csendes, szép táncait éjjel.
Álmodok, istenek látogatnak,
a hegyek elfolynak, a vizek
hegyekké duzzadnak.
A völgyek mélyét fájlalom,
a sok-sok veszett imát.
És fájlalják az istenek,
hogy állandót nem alkottak.
Csupa féltékenységből.

.oOo.

2014/03/20

Költő és költészet

Amikor felkértek, hogy tartsak egy előadást irodalmi témában, kissé zavarba jöttem, hiszen húsz éves korommal valószínűleg nem vagyok sokkal műveltebb, mint jelen hallgatóságom. Be kell vallanom, mégis szemtelen voltam, amikor a verset és a költészetet választottam témául, az emberi kommunikáció nagyon ősi kifejezésformáját. Azért szemtelenség, mert a költészetben – ha úgy tetszik – nincsenek igazságok és hazugságok, csak látásmódok vannak. Húsz éves korom ellenére vagyok olyan merész, hogy a saját látásmódomról beszélek nektek.
Szeretném, ha ez az alkalom beszélgetés is lenne, mivel az irodalom párbeszéd. Platón annak idején azért kergette volna el a költőket az Államból, mert szerinte a költészet nem hasznos, mivel nem képes a párbeszédre. H beszélgetnénk, ezzel az ő bírálatát is semmissé formálhatjuk.

2014/01/09

költő tervez

Egon Schiele - Der Lyriker (A költő), olaj, vászon, 80x80,5 cm, 1911.


költő tervez

olyan olyan verset írnék egyszer
nagyobb hazugságot mint a tenger
először kezdeném a szerelemmel és
leírnám hogy csak isteni tévedés
és folytatnám hogy hit meg remény
a házfalon hagyott költemény
de lehet még lecsorgó a házfal
a szomszédban is odébb pár házzal
ahol az ördög madárként jár csak
vagy a madár se és a néma tárgyak
befontak mindent íves karjaikkal
mert az élettelen hűséges meg nem csal
meg írnék a halálról is ahogy vár
és mekkora várurat kíván egy homokvár
még a hajlamokról hogy miért szeretem
ami elpusztít és csak kicsit kegyelem
aztán folytatnám az olyan olyan verset
megírnám az eget ahogy folyton szenved
mert kemény párnája a föld és nincsen
takarója sem csak a vándor isten
és főleg magamat írnám a versbe
de zöldebb szemekkel hűtlenebb testbe
és hogy viaskodom még a nagy szerelemmel
miért ad szárnyakat ha közben meg nevel

-oOo-

örök csavargó blues


örök csavargó blues

vegyen el inkább mindent tőlem
ami árva mint én vagyok
és ne erősítse árvaságom semmi
veled ketten eldúdolgatok
és vegye el tőlem a múltat is
minden jó történetet
meg a vázákat és a bögréket
túl de túl törékenyek
nem kell nekem már szépség sem
vigye legalább a tükröt
cipelje már inkább a tenger
az aranyat és az ezüstöt
és nem kell nekem csak egy ing
latrinába a ruháimmal is
vándor csavargó szél vagyok
nem mozdulatlan piramis

és más sem vagyok csak a nyár
fázok a hosszú télben
túlélek és feléllek - mégis
a legszebb a teremtésben

én legyek neked

-oOo-

2014/01/04

tabula rasa


tabula rasa

enyhe télben a megbocsátás ha szól
a sugdosó ördögöket vállamról
mint az ócska ruhát lerázom
az istentől sem tartok nem magázom
biztosabban szólok már a csendhez
nem kuszál most semmit inkább rendez
szívet redőbe lelket hadseregbe
az ember el is alhat ha ahhoz van kedve
vagy kedve lehet lehet a szerelemhez
lehet más életében védelmező jelmez
de elsősorban ennyi: szabad szabad szabad
el meri dobni saját bőrét is ha elszakadt